Kb. 8 éves lehettem, amikor kiderült hogy az addig ekcémának gondolt betegség neve atopiás dermotitisz. A testhajlatokban viszketett a bőröm, iszonyatos módon. Nem sokkal később, tüneti kezelésnek akkor még szteroidos injekciót kaptam, amit a testem 6-8 különböző pontjára beszúrva elolszlatva kaptam meg.  Kiegészítő kezelésként pedig szintén szteroidos kenőcsöt kaptam. A bőröm nagyon száraz volt, állandóan viszketett az arcom is, hámlott az orrom, a szemhéjam.. szörnyen festettem. Mint aki nem mosakszik reggelente. Aztán a nyakamon is megjelentek a viszkető foltok és vándoroltak a testemen, hol itt, hol ott bukkantak fel. Szégyelltem magam és nagyon szenvedtem. Később tovább romlott a helyzet. A karomon és a hátamon fehér foltok jelentek meg, amik először pirosak voltak és viszkettek, aztán elmúltak és a helyükön fehér foltok éktelenkedtek. Akkor kezdtem kamaszodni. Már nyáron nem mertem rövidujjúban lenni. Szégyelltem. Eltakartam.. soha nem barnultak le, vagy ha mégis, lehámlott és alatta fehér volt... Hosszúujjú len inget hordtam...az alatt nem volt olyan melgem és állandóan sírtam. Nem értettem miért kell nekem másnak lenni mint a többi embernek, nem tudtam tenni ellene semmit. Így ment ez éveken át. Minden nyáron a szégyenkezés, és a szörnyű izzadás... Néha elmentem 1-1 új orvoshoz, hátha tudnak segíteni, de semmi nem használt. Volt hogy fulladoztam a spray-től amit felírtak és nem mertem többé használni és a legtöbben szteroidot akartak adni, amitől elkezdtem félni. Így is már az a bajszos fajta lány voltam, aki azt is szégyellte és féltem a szteroidtól még rosszabb lesz. Így feladtam a kutatást. Csendesen szenvedtem és vártam a magam meg nem értettségével. Míg egy napon a tünetek súlyosbodtak. Az egész testem viszketni kezdett, őrjítő módon. A zuhany legforróbb fokozatát állítva engedtem a vizet magamra, mert a fájdalom már elviselhetőbb volt, mint a viszkető érzés. Alkohollal kentem magam, mert az is csípett és addig sem viszketett a gyűlölt testem legnagyobb érzékszerve. Végül a kezem is felrepedt és nedvedzeni kezdett. Fájt és viszketett egyszerre és már nem mentem sehova. Feküdtem munka után az ágyon egész nap és vártam a halált, hogy majd az megvált. Aztán anyukám észrevett egy kezelést az egyik újságban biorezonancia volt a neve. Elmentem, kezdetben erősödtek a tünetek, aztán enyhültek. De még ezelőtt kórházba kerültem a bőröm miatt. Vizsgáltak, de az állapotom nem változott. Fénykezelésre küldtek és jártam párhuzamosan a biorezonanciával. Végül magam sem tudom melyik használt, de ezt követően 2 évig egyetlen foltom sem volt. Most kiújultak és keresem a megoldást. A biorezonancia nagyon drága, fénykezelés meg 60 km-re van innen és minden nap kellene járni olyan időpontban amikor nekem dolgozni kell. ELkezdtem kutatni és következtetéseket levonni, hogy mi lehet velem....