atopia blog

 Sokan (hál' istennek) el sem tudják képzelni, mi a valós jelentése ezeknek a szavaknak. Aki átéli, annál inkább. Nekem valami vegyes csomag jutott ebből a háromból. Azért írom le, hogy akinek gyreke vagy ismerőse ilyesmivel küzd, jobban átérezze.

Súlyosabb eset vagyok az átlagnál ilyen szempontból, de szerencsére már nagyjából tudom hogyan lehet tünetmentesnek lenni. Hosszú küzdelem és szenvedés volt míg idáig eljutottam. Allergiavizsgálat, szteroidos krémek tömkelege, kórházba kellett feküdnöm...mindez csak átmeneti segítség volt, vagy az se. Csak jöttek a mellékhatások, amikkel szintén küzdeni kellett/kell.

2 éve volt amikor az egész testem kiütéses lett és már a szteroidos kenőcs sem segített. Csak eresztettem magamra a fürdőszobában a tűzforró vizet, amely égette a bőrömet és ez jólesett. Annyira viszketett az egész testem, hogy a tűzforró víz égetése kellemes volt.... De amint elzártam a csapot, minden a régi volt, szörnyű viszketés, elviselhetetlen érzés. Nem volt kedvem semmihez. Csak feküdtem, amikor nem kellett épp a munkahelyemen lenni. Utáltam a testem. Mindenhol vagy váladékozó sebek, vagy hámlások, pörsenések vagy fehér foltok. Egyszerre viszkeztés és fájdalom. Sokszor, mikor senki nem látott, csak sírtam és megakartam halni. Azon gondolkodtam meddig lehet ezt bírni. Már egy zoknit sem tudtam csak úgy felvenni. A kezem szétrepedt a szárazságtól hiába kenegettem és közben maróan viszketett, a bokám tele volt váladékozó apró kis hólyagocskákkal.

Senki, de senki nem tudja elképzelni milyen volt... nem is kívánom senkinek... Zokogtam. Bámultam ki az ablakon és azon tűnődtem vajon az ég még hány évet szánt nekem. Meddig kell még ebben a testben szenvednem? S, vajon mi bűnt követtem el hogy ezt érdemlem? Minden újabb nap egy büntetés volt számomra. Arra vágytam titkon, hátha egy napon nem ébredek fel. A munkahelyemen kívűl nem jártam már emberek közé. A sport kizárt volt, mert már egy izzadtságcsepp maró fájdalommal járt volna és ahogy kinéztem, hát az sem volt esztétikus. Csak az akkori párom volt nekem, senki más. Sokszor volt, hogy szótlanul feküdtünk egymás mellett és sírtunk mind a ketten... én szenvedtem, ő meg nem bírta ahogy szenvedek.

DE találtam megoldást! Mikor a kórházban voltam, nem lettem jobban, csak rosszabbul. Kértem fénykezelést és a fehér foltok elmúltak, de a kiütések és a viszketés nem. Akkor döntöttem el, hogy megpróbálkozom azzal, amiben sosem hittem. Alternatív gyógymód! Biorezonanciás állapotfelméréssel kezdődött, ahol megállapították, bizonyos szerveim nem működnek megfelelően, amiatt a méreg így távozik a szervezetemből. Nem ehettem heteken át egyáltalán lisztfélét, tejterméket, csak este savanyítottat, natúran. Emellett jártam biorezonancia kezelésre. Tökéletesen helyrejöttem! 1 hónap alatt. Az első pár alkalommal, a kezelés után rosszabbul voltam, de szóltak előre hogy így lesz. Aztán egyszer csak megszűnt az összes baj és 2 éven át tünetmentes voltam! Most megint van valami, de már tudom kezelni. Nem eszem lisztélét (kenyeret, főzeléket amiben liszt van, tésztát, tejet, sajtot, tojást) és pár nap alatt sokkal jobban vagyok. Hozzáteszem ételallergiám nincs!

Nincs szükségem 2 éve szteroidos kenőcsre, átlag ember életét tudom élni, tudok mosolyogni,nevetni anélkül hogy fájna az arcom, hogy felszakadna a szám szélén a bőr, sportolok és emberek közé járok rendszeresen. Olyan vagyok mint bárki! Pedig nagyon szenvedtem.... elviselhetetlenül. Úgyhogy senki ne adja fel! Soha! Mindig van megoldás, csak keresni kell és akarni!!!